How to Cite
Abstract
Manapság szubkultúra- és színtérkutatással foglalkozni kétarcú vállalkozás. Egyfelől a tágan értelmezett kutatási téma rengeteg potenciált rejt magában, hiszen az olyan, egyre gyorsuló és a világ komplexitását exponenciálisan fokozó makrostrukturális folyamatok, mint például a modernitás, a tömegmédia, az individualizáció áthatják a lokális, transzlokális és virtuális térben szerveződő csoportokat (Tófalvy, 2008), így azok e folyamatok hatásmechanizmusainak legeklatánsabb példáivá válnak. Ráadásul alkalmas arra, hogy a kisebbségi-többségi kultúra dichotómiáját ne eleve adott kategóriaként fogja fel, hanem az interszubjektív valóság megragadása által tematiztálja – jelen dolgozat is valami ilyesmire tesz kísérletet.
Másfelől azonban a szubkultúra- és színtérkutatás olyan múlttal rendelkezik a kulturális antropológián belül, mint talán a „primitívek” kutatásán kívül semmilyen más téma nem. Éppen ezért friss elméleti relevanciával bíró tanulmányok aligha kerülnek ki korunk szerzőinek kezei közül. Jelen cikk sem annyira a színterekkel és mikrokulturális szerveződésekkel kapcsolatos teoretikus megfontolások számát akarja gyarapítani – bár állást foglal a szabadság fogalmának alkalmazhatósága mellett, ami a szubkultúra-kutatásokat illeti –, sokkal inkább azzal igyekszik röviden számot vetni, hogy korunk egyik mindinkább népszerűbbé váló színterét, a technót mint az ellenállás színterét mutassa be. Arra igyekszem rávilágítani, hogy a már említett kisebbségi-többségi ellentét miképpen konstruálódik a vizsgált mikrotársadalom kulturális közegében és narratívájában, egyes makrostrukturális behatások figyelembevételével. Ebből fakadóan végső soron tárgya a technó és a szabadság mint kommunikációs csatorna. A szakirodalmi áttekintés után ahol a hangsúlyt a már említett oppozíció szubkulturális kontextusba ágyazott értelmezésével foglalkozó, leginkább zenei színtereket elemző cikkekre és tanulmányokra helyeztem, 10 életútinterjút és több rövidebb beszélgetést felhasználva – amelyek mindegyike 18–25 éves fiatalokkal, jellemzően egyetemistákkal készült – igyekszem mondandómat megalapozni, miközben azt próbálom bizonyítani, hogy az elsősorban filozófiai gyökerekkel rendelkező szabadság fogalma nagyon is részét képezheti a társadalomtudományi kutatásoknak. A felhasznált interjúk és beszélgetések 2019 és 2020 között, az Identitás-konstrukciók a techno-szubkultúrában című, 2020-ban a PPKE BTK Szociológiai Intézetében megvédett szakdolgozatomhoz készültek, majd végső formájukat a 2021-es XXXV. OTDK Társadalomtudományi Szekciójában érték el Dionüszosz és a technó című dolgozathoz kapcsolódva. Jelen iromány e dolgozat egyik fejezetének átdolgozott, némileg kibővített formája.