Abstract
Az egyén kapcsolatai és a szubjektív életminőség-érzete, ha úgy tetszik, boldogságérzete között összefüggés mutatható ki. A gazdaság változásával együtt azonban átalakultak kapcsolataink, azok prioritásába vetett hitünk, sőt a boldogság értelmezése és tartalma is. A jólét, a boldogság, a társadalmi jóllét, a méltányosság és a jó társadalmi élet eredendően a gazdaság központi témái voltak, és bizonyos értelemben ma is azok. Kapcsolat van a boldogság, a társadalmiság és a közgazdaság olyan mutatói, mint a GDP között (Bruni & Zamagni, 2016, 85. o.). Értelmezésem szerint a piaci logika és a fogyasztásalapú társadalom értékrendszerének alternatívái azok a fenntartható társadalmi és gazdasági törekvések, melyeknek kialakulását nagyban segítik a nyitott közösségi terek. Azok a helyszínek, melyek az önzetlen segítségnyújtásra törekvő kezdeményezések, társadalmi ügyek mentén szerveződő folyamatok színterei. Lehetőséget adnak az egyéneknek arra, hogy hajlamosak és képesek legyenek viszonozni azt, amit másoktól kapnak, problémákat vessenek fel és azokra maguk adjanak válaszokat, szolidáris közösségek működtetésével tegyenek saját boldogságukért és az össztársadalmi jóllétért. Ez a cselekvő, tudatos egyénekből álló szövedék lehet alapja a napjainkban égetően szükségessé vált változásoknak az individualista, szélsőségesen anyagias világképpel szemben.