How to Cite
Abstract
Munkája kezdetén talán minden recenzens szembesül a címadás nehézségével. Sejti ugyanis, hogy olyat érdemes írnia, ami utat nyit a bemutatás tárgyául szolgáló mű – esetünkben tanulmánykötet – témájához, reflektál annak címére, ám több is, egyedibb is annál, hiszen az ajánlás is egyfajta értelmezés, tulajdonképpen maga is interpretáció, tehát tükrözi írója saját olvasatát. A címben éppen ezért rejtettem el szándékosan olyan, első olvasásra talán öncélúnak tűnő szójáték-lehetőségeket, melyek a kötet legfőbb tartalmi jegyeinek felvillantásán túl a saját gondolattársításaimat, a szövegek olvasása során feltárt összefüggéseket is hordozzák.
Az értelmező, közösség és média olyan hívószavak, melyek szűkebb szakmai (itt irodalmi, pedagógiai és informatikai) kontextus nélkül is jelentésesek a 21. század embere számára (vö. Komenczi, 2021). Korunk tanulója az őt körülvevő mediatizált világ jelenségeinek és történéseinek állandó értelmezője, fiatalként egy olyan nemzedék tagja, melynek jellemző szocializációs közege az online tér, a közösségi média különböző platformjai (vö. Prensky, 2001). A Digitális eszközök a középiskolai irodalomoktatásban tanulmánykötet írásait olvasva azonban az az érzésünk támadhat, hogy a mai diákokat tanítók (különösen a koronavírus-járvány miatt elrendelt távoktatásban) is e fogalmak mentén alakítják ki pedagógiai gyakorlatukat, elemzik és értékelik annak hatékonyságát, vizsgálják a megtartott órák és kiadott feladatok tanulságait, és változtatnak, ahol annak szükségét érzik.
Tanulmányaik arról tanúskodnak, hogy a kutatók és magyartanárok számára az online tér eddig sosem tapasztalt gazdagságban vonultatta fel a hagyományos szövegfeldolgozás módszerét részben fel- és kiváltó multimédiás lehetőségeket. Ám érezzük, hogy a probléma forrása sokszor éppen maga a bőség; a szerzők a digitális eszközök e kavalkádjában is lényeglátó és letisztult módon fogalmazzák meg kérdéseiket, melyekre mi, olvasók is (akár tanárként, kutatóként, akár laikus érdeklődőként) szeretnénk válaszokat kapni: Hatékonyabbá teszik-e az oktatást ezek az eszközök? Milyen tájékozódási pontok nyújthatnak segítséget a megfelelő eszköz kiválasztásában? Kialakulhat-e digitális tantermi környezetben a hagyományos értelmező közösség (vö. Csányi, 2003)? És végső soron, hol van az olvasó, szövegértő diák ebben a megváltozott térben (vö. Bessenyei, 1998; Golden 2009; Gonda, 2014; Lózsi, 2012)?