EGYSÉGBEN AZ ERŐ: AZ ÚJJÁSZERVEZŐDŐ ERDÉLYI MAGYAR IFJÚSÁG

Abstract

Az erdélyi magyarság életét több rendszerváltozás is jelentősen befolyásolta, köztük a legfontosabb az 1918-as impériumváltás volt, amely alapjaiban új helyzetet eredményezett. A következő – az 1944-es és az 1989-es – rendszerváltozások jelentősen módosították az önszerveződési és megnyilvánulási kereteket, lehetőségeket, ugyanakkor a korábbi paradigma keretéből nem léptek ki. A kulcskérdés azonban mindhárom korszak esetében az önmeghatározás és az önszerveződés volt (Kántor, 2000: 230–231). Az 1989-es román fordulat új helyzetet teremtett, és ezzel természetes kiindulópontját jelentette az erdélyi magyar közélet újjászervezésének. Az 1989-es román forradalmat megelőzően, a hetvenes évek második felétől kezdődően a gazdasági és politikai krízisre a kommunista rezsim nemzeti diskurzussal reagált, amelynek középpontjába a homogenizáció és agresszív társadalmi átalakítások kerültek (Novák, 2014: 194). A nyolcvanas évek végén tapasztalható elvándorlási hullám nagyban érintette az értelmiségi réteget is, hiányuk a magyar kisebbségi társadalomban pótolhatatlannak bizonyult (Cseke, 1993). Az 1989-es romániai fordulat előtt a diktatúra „kemény” időszakában az értelmiség szellemi és intellektuális szempontból fuldoklott. Ebből kifolyólag a szamizdatok – Ellenpontok, Limes-kör, Kiáltó Szó – által nyújtott nyilvánosság az értelmiségnek kiemelten fontos volt, és az előttük álló két lehetőség, a szellemi leépülés és a kivándorlás mellett egy harmadik utat biztosított számukra. Bár a hatóságok igyekeztek minden értelmiségi törekvést kontroll alatt tartani – és csak az 1988-ban indult Kiáltó Szó élte túl az elfojtást –, ezeknek az illegálisan működő értelmiségi műhelyeknek a történelmi szerepe meghatározó volt. A forradalmat követően viszont már szabadon újra lehetett definiálni egyén és közösség, kisebbség és többség, nemzet és nemzetiség viszonyát, nyilvánosan lehetett értelmezni és vitát folytatni a romániai magyar közösség léthelyzetéről, és ezen belül a kisebbségi lét feltételeit garantáló intézményhálózat újjászervezésének elvi és gyakorlati lehetőségeiről. A romániai magyar ifjúság intézményesülése 1989 után különböző korszakokra bontható. Jelen tanulmányban az 1990 és 1995 közötti időszak, az ún. hőskorszak ismertetésére vállalkozom.