How to Cite
Abstract
A hazai ifjúság tudományos igénnyel fellépő kutatásai már az 1970-es évek elején megjelentek. A hatvanas évek végén megalakult az a szociológiai intézményrendszer, amelynek keretében többek közt létrejött a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatócsoportja, a Szociológiai Kutatóintézet és több egyetemi szociológia tanszék is. Ezzel párhuzamosan pedig elkezdődött egyfajta ifjúságszociológiai diskurzus, amelynek célja az ifjúság szisztematikus kutatásának megkezdése volt különböző célcsoportok, területek és módszerek segítségével. Az ifjúságszociológia kezdeti időszakában még főleg a pedagógiai megközelítés dominált, és elsődlegesen az ifjúság rétegeinek sajátosságait, tevékenységeit, erkölcsi, világnézeti, politikai állapotát és a nevelési tényezőket vizsgálták. De már akkor felmerült az ifjúságszociológia szervezett, átfogó rendszerének igénye, és felmerült egy központi, kutatásokat koordináló intézmény felállításának szükségessége is. Az 1970-es években a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága elfogadta azt az ifjúságpolitikai állásfoglalást, amely megalapozta az ifjúságkutatás módszeres és széles körű megindulását1. Az ifjúságkutatásnak már ekkor kitűzött céljává vált az ifjúsági rétegek igényeinek objektív feltárása és a társadalmi folyamatok tudományosabb megismerése. Az ifjúságkutatás ma ismert rendszere ugyanakkor, a korábbi alapokra is jelentősen építve, a rendszer-transzformációs folyamat (1988-1990) után alakult ki. Az ezredforduló környéki vizsgálatok rámutattak, hogy az ifjúság helyzete jelentősen megváltozott, minek következtében a társadalom szélsőségesen polarizált szerkezetet öltött. Az ekkor megkezdődött, hazai keretek közt kvázi „legújabbkorinak” nevezhető ifjúságkutatási struktúra máig ható céljává az ifjúság élet- és léthelyzetének feltérképezése vált, a rendszerváltás utáni gazdasági és társadalmi változások fényében. Ezen a terepen folytatták le 2000-ben az első nagymintás, akkori nevén „Ifjúság2000” c. kutatást is, amely módszereiben és feltárt témáiban is közel azonos volt a mai ifjúságkutatásokkal is, azaz 8000 fős országos (korra, nemre, településtípusra, település nagyságra, megyére) reprezentatív mintán alapult, amely a 15-29 éves korosztályt szólította meg. (Bauer et al. 2011)