How to Cite
Abstract
A kulturális intézmények kommunikációs tereinek kiszélesedése a technológiai fejlődéssel, valamint annak vívmányaival kapcsolódott össze, miközben az elmúlt bő egy évtized folyamán az ún. múzeumpedagógiai alternatívatípusok szintén integrálták eszköztáraikba a digitális technológiákat. Ennek okán az olyan kulturális intézmények tevékenységének különféle aspektusokból való vizsgálata – megértése –, amelyek ki vannak téve az említett változásoknak, kulcsfontosságú működésük szempontjából. Jelen tanulmány a hazai múzeumok kortárs kommunikációs tereinek vizsgálata során a legújabb kommunikációs terek áttekintését tűzi ki zászlajára – a téma rétegzettsége következtében azonban mindössze részkérdéseket, résztémákat emel be a diskurzusba. A múzeumkommunikáció a legnépszerűbb közösségi média portálokat alkalmazza potenciális látogatóinak elérésére, így becsatlakozott abba a figyelemgazdaságba, abba az információval túltelített(média)környezetbe, amelyben más szabadidős tevékenységek lehetőségei is megmutatkoznak a – potenciális – befogadó, avagy tartalomfogyasztó számára. Ezúttal nem a digitális múzeumi koncepciókról, hanem a múzeumok a technológia adta edukációs, valamint kommunikációs lehetőségeiről értekezem. Mára már nem meglepő, hogy az Instagram felületet követően TikTok-on edutainment (egyben edukációs és szórakoztató tartalom) tartalommal (posztokkal, felhívásokkal) van jelen egy-egy kulturális intézmény, ezzel igyekezve egy adott platformot rendszeresen használó, s egyben potenciális múzeumlátogatót elérni. A múzeumok online kommunikációs tereinek kialakulása és jelenségei, majd pedig példái mentén szervezem írásomat, reprezentálva, hogy a technológia – társadalom – kultúra hármasa milyen szoros kapcsolatban áll egymással és folyamatosan reagálnak egymásra.