Absztrakt, bevezető
Fiatalkorban a közösség a személyiséget és a szemléletmódot egyaránt formálja. A közösségben megélt konfliktusok vagy pozitív élmények, esetleg a közösen elért sikerek a szociális érzékenységre és számos alapvető kompetenciára is hatással vannak, akárcsak ezen tapasztalatok hiánya. A korai életszakaszban végzett közösségi aktivitás, az átélt élmények és a kialakult személyes kötődések sokáig elkísérik a fiatalt, a felnőttkoron is nyomot hagynak. Mindezek együttesen nem csak a magánéletre, de akár karrierre is hatással lehetnek.
A közösségi szolgálat 2011-es bevezetése óta számos kutatás vizsgálta annak élménypedagógiai eredményeit, eddig tapasztalható társadalmi hatásait, összefüggéseit a későbbi önkéntes tevékenységre való hajlandósággal. A többnyire kvantitatív adatgyűjtési módszerek alkalmazásával végzett kutatásokon alapuló tanulmányokból számos informatív adatot tudunk meg arról, mi az egyes oktatási intézményeknél a megvalósítás bevett gyakorlata, milyen jellegű feladatokat végezhetnek a diákok a szolgálat során, és az is kiderül, milyen struktúrában oldották meg a szolgálat pedagógiai előkészítését és adminisztratív lebonyolítását. Elérhető tanulmány arról is, milyen összefüggés van a fiatalok benyomásai és az egyes iskolatípusok között, de készült részletes képet adó tanulmány a fogadószervezetek tapasztalatairól is a közösségi szolgálat eddigi gyakorlata alapján (Bodó, 2015; Markos, 2018; Matolcsi, 2013).
A Tabulapláza Alapítvány Labor Café Adománykávézó, Nyitott Közösségi Terének ötletgazdájaként, projektkoordinátoraként és mint pedagógus szakember megtapasztalhattam és kutatom, hogy egy olyan gyakorlati terep, egy olyan élő közeg, mint egy közösségi tér, hogyan képes aktivizálni és fejleszteni a 21. században nélkülözhetetlen úgynevezett soft skilleket. Az elkövetkezendőkben szeretném ismertetni azokat a módszertani lehetőségeket, melyeket a közösségi tér működésének hét éve alatt fejlesztettünk ki szakember kollégáimmal, valamint az azokkal összefüggő tapasztalatokat.