Hogyan kell idézni
Absztrakt, bevezető
Az ifjúság aktívabb bevonása a politikai életbe fokozatosan egyre nagyobb teret nyert magának az elmúlt évtizedben,
mivel a fiatal korosztályok politikai érdeklődése egy ideje csökkenő tendenciát mutat. Wray-Lake (2019)
szerint a fiatalok sok esetben később, vagy csak kisebb mértékben csatlakoznak be a politikai szerepvállalásba,
illetve kisebb arányban tájékozódnak a döntéshozatali kérdésekről. Mivel a véleményük új nézőpontokat adhatna
a politikai párbeszédhez, egyre több kormány tartja fontosnak a fiatalok megszólaltatását, és törekvések látszanak
arra, hogy programokat dolgozzanak ki az aktív állampolgárrá nevelés érdekében. Ezek az intézkedések – amellett,
hogy hozzájárulnak a fiatalok korábbi politikai szerepvállalásához – napjaink globális problémáinak megoldását is
elősegíthetik az ifjúság egyedi látásmódjának becsatornázásával, amely ösztönzően hathat; felkeltheti a fiatalok
érdeklődését a politikai kérdések iránt.
Napjainkban gyakran fogalmazódik meg az az állítás, hogy a fiatalok elidegenedtek a politikától, illetve hogy politikailag
egyre apatikusabbá válnak. Wallace (2003) meglátásai szerint ennek egyik kiváltó oka, hogy a fiatalok egyre
jobban individualizálódnak, és a hagyományos politika helyett már inkább új értékekkel és kérdésekkel foglalkoznak.
Wallace (2003) egy több országban végzett kutatás eredményei alapján arról számol be, hogy a fiatalok összességében
nem képviseltetik magukat erőteljesen a hagyományos politikai pártokban vagy politikai vitákban. Hammer
és Charle (2002) szerint ennek a hátterében az áll, hogy a hagyományos politikában ritkán foglalkoznak a fiatalok
érdekeivel, ezért ők nem szívesen csatlakoznak be a párbeszédbe, mivel nem érzik magukat érintettnek , és emiatt
inkább távol maradnak a politikával kapcsolatos fórumoktól. A jelenség egyik oka az lehet, hogy a legtöbb nyugati
országban az általános demográfiai változások miatt kisebb a fiatalok aránya a többi korosztályhoz képest, ezért a
politikusok nem tesznek nagy erőfeszítéseket az ő szavazataik megszerzésére, mivel más korosztályi csoportok
támogatása elegendő a megválasztásukhoz. A másik magyarázat a fiatalok foglalkoztatottságának csökkenése lehet
– egyre magasabb körükben a munkanélküliség, illetve egyre hosszabb ideig maradnak az oktatásban –, amely
együtt jár azzal, hogy csak később csatlakoznak be a politikába.
Kovacheva (1995) Európán belüli különbségekre hívja fel a figyelmet, így például szerinte Kelet-Európában a politikai
részvétel egyértelmű csökkenése tapasztalható, míg Nyugat-Európában a fiatalok bevonása és a politikai részvételre
való ösztönzés egyre nagyobb teret kap, melynek következtében a csökkenő tendencia megállt, vagy akár a
visszájára fordult. A kelet-európai országokban a hagyományos politikai színtereken kevés a fiatalkorú résztvevő,
viszont fontos kérdések esetén mégis képesek mozgósítani őket, ami azt jelenti, hogy nem zárkóznak el teljesen
a politikai kérdésektől. Bynner és munkatársai (idézi Wallace, 2003) kimutatták, hogy a fiatalok bizonyos politikai
dimenziókban jobban megtalálhatók, mint amilyen az erkölcsi konzervativizmus (beleértve a szexuális etikát és a
munkaetikát), valamint a környezetvédelmi kérdések területe.