Hogyan kell idézni
Absztrakt, bevezető
A kilencvenes éveket megelőző pártállami időszakban a felsőoktatást a kiépülő diktatórikus államberendezkedés határozta meg (Ladányi, 1991), az intézmények képzései, mindennapi működése, valamint az oktatás feszes állampárti felügyelet alatt állt, enyhülés és az egyetemi autonómia kérdése a ’80-as években kerülhetett terítékre. A rendszerváltást követően a felsőoktatás szerkezete több ponton megváltozott. Az intézmények „eltömegesedtek” (Hrubos, 2006) hagyományos oktatási funkciói megújultak (Dobák & Kováts, 2009), a 2000-es évekre kibővült, napjainkra pedig összefonódott a kutatás-fejlesztéssel (Farkas, et al., 2015). Mi sem bizonyítja mindezt jobban, minthogy a 2020-ban lezajlott egyetemi modellváltás alapjául szolgáló „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című stratégiai dokumentum is többek között az innovációs igényekre alapozva és azokra reagálva irányozta elő a struktúraváltást. A folyamat új alapokra helyezte az intézmények szervezeti egységeinek többségét. Mára már azt mondhatjuk, a modellváltó egyetemeken a folyamat lezárult, a szervezeti változások megszilárdulni látszanak. A következőkben egy újszerű megközelítéssel, a vezetés- és szervezéstudomány oldaláról igyekszem a hallgatói önkormányzat elnökének kihívásait vizsgálni ebben a folyamatban. Jelen írás főként az érdekképviseleti vezetőt állítja a vizsgálat középpontjába, és a szervezeti változáshoz szükséges képességeket foglalja össze, a felsőoktatás és a hallgatói önkormányzat iparági példaként értelmezendő. A szöveg pilot jellegű, fő célja körvonalazni azt a szempontrendszert, amely megalapozza egy későbbi, a fiatalok érdekképviseleti szervezetének mélyebb, vezetés-szervezési megközelítését.