Abstract
A diákélet kiemelt fontosságú, sok fejtörést okozó időszaka a pályaválasztás. Gyakori jelenség, hogy az alacsony státuszú tanulók fiatal koruk és kedvezőtlen szociokulturális hátterük következtében kevés, a témával kapcsolatos ismerettel rendelkeznek, ezért előfordulhat, hogy ebben az időszakban a félelmek, vagy a túlzó remények irányítják döntéseiket, melyek akár végzettségszerzés előtti lemorzsolódáshoz is vezethetnek. A magyar lakosság jelentős része (68%) szerint az iskola feladata szakmához juttatni a tanulókat (Lannert et al., 2015), ez az elvárás pedig komoly terhet ró az intézményrendszerre, ugyanis a szoros tantervek következtében az iskoláknak nincs kapacitásuk az egyéni továbbtanulási törekvések megfogalmazásának segítésére. A diákok célmeghatározásai, végzettségszerzési törekvései a hazai és nemzetközi szakirodalomban is egyre nagyobb figyelmet kapnak, így jelentős irodalmi korpusz szerveződött a probléma köré, mellyel párhuzamosan a pályaválasztás és továbbtanulás támogatását célzó kezdeményezések, programok indultak. Ilyen a Tanítsunk Magyarországért mentorprogram is. Tanulmányom célja bemutatni, hogy a mentorok hogyan járulhatnak hozzá a családok és az intézményrendszer közötti szakadék csökkentéséhez a pályaorientáció terhének átvállalásával.