Abstract
Tanulmányom célja annak részletes bemutatása, hogy Magyarországon a polgárosodás időszakától kezdve milyen – részben a herbartiánus, majd főként a szocialista oktatásfilozófia gyermekpszichológiával kapcsolatos elveihez kötődő – tényezők gátolták az iskolai zaklatásellenes intézkedések megjelenését, illetve mindezekhez képest milyen változások történtek a rendszerváltás után egy, az iskolai zaklatást konzekvensen elítélő, az oktatáspolitika egészét érintő szemlélet kialakításának irányában.